Photography is not the art of the moment. A photograph is not a document of reality. Every image is a lie. Merely an illusion which we want to think is real. Photography is an inorganic technology. A photograph is inhumane. Every image is dispassionate. But it could be made a point of relationship between subjectivities. Photography is a system of relationships. A photograph is a relationship frozen into continuity. No image exists in reality. It’s an opportunity to render the relationship in the scene real. It’s a dehumanised human relationship. They who are in the photo do not exist. There is no time to be human in the moment that’s frozen into an image. Only the object of expression is fixed onto the image. Photographic creation is total art. The whole visible world is elevated into an artistic tool. The whole visible world is degraded into a tool. It makes human dimensions appear as an object. The body meant for the image is nothing but a carrier. A vessel for the photographer’s intentions. Photography is finite. A photograph does not stop time. It does not know time. Images have no continuity. The art of photography exist only as long as the light does. But darkness is real. Photography empties intention. Photography does not see absence. The object of photography is not the living. The photograph is a bubble. The subject of the photo lives on without the image. Only the photographer stays forever locked into the image. A fotográfia nem a pillanat művészete. A fotó nem a valóság dokumentuma. Minden kép hazug. Illúzió, amit valósnak akarunk tudni. A fotográfia szervetlen technológia. A fotó embertelen. Minden kép szenvtelen. De szubjektumok közti viszonyítási ponttá tehetjük. A fotográfia viszonyrendszer. A fotó folyamatossá rögzített viszonyítás. Egyetlen kép sem valósan létező. Lehetőség, hogy valósággá éreztessük a látványban rejtőző viszonyulást. Dehumanizált emberi viszony. Aki fényképen van, az nincs. A látvánnyá fagyasztott pillanatban nincs idő embernek lenni. Csak a kifejezés tárgya rögzül a képen. A fotográfiai alkotás totális művészet. Művészi eszközzé emeli a teljes látható világot. Eszközzé alacsonyítja a teljes látható világot. Tárgyként láttatja az emberi dimenziókat. A képre szánt test csak egy hordozó. A fotográfus szándékainak tartálya. A fotográfia véges. A fotó nem állítja meg az időt. Csak nem tud róla. A képnek nincs folyamatossága. A fotóművészet csak addig létezik, amíg a fény. De a sötétség valóság. A fotográfia kiüresíti a szándékot. A fotóművészet nem látja a hiányt. A fotóművészet tárgya nem az élő. A fotó zárvány. A fotó alanya túléli a fényképet. Csak a fotóművész marad örökre képekbe zárva

Photography is not the art of the moment. A photograph is not a document of reality. Every image is a lie. Merely an illusion which we want to think is real. Photography is an inorganic technology. A photograph is inhumane. Every image is dispassionate. But it could be made a point of relationship between subjectivities. Photography is a system of relationships. A photograph is a relationship frozen into continuity. No image exists in reality. It’s an opportunity to render the relationship in the scene real. It’s a dehumanised human relationship. They who are in the photo do not exist. There is no time to be human in the moment that’s frozen into an image. Only the object of expression is fixed onto the image. Photographic creation is total art. The whole visible world is elevated into an artistic tool. The whole visible world is degraded into a tool. It makes human dimensions appear as an object. The body meant for the image is nothing but a carrier. A vessel for the photographer’s intentions. Photography is finite. A photograph does not stop time. It does not know time. Images have no continuity. The art of photography exist only as long as the light does. But darkness is real. Photography empties intention. Photography does not see absence. The object of photography is not the living. The photograph is a bubble. The subject of the photo lives on without the image. Only the photographer stays forever locked into the image. A fotográfia nem a pillanat művészete. A fotó nem a valóság dokumentuma. Minden kép hazug. Illúzió, amit valósnak akarunk tudni. A fotográfia szervetlen technológia. A fotó embertelen. Minden kép szenvtelen. De szubjektumok közti viszonyítási ponttá tehetjük. A fotográfia viszonyrendszer. A fotó folyamatossá rögzített viszonyítás. Egyetlen kép sem valósan létező. Lehetőség, hogy valósággá éreztessük a látványban rejtőző viszonyulást. Dehumanizált emberi viszony. Aki fényképen van, az nincs. A látvánnyá fagyasztott pillanatban nincs idő embernek lenni. Csak a kifejezés tárgya rögzül a képen. A fotográfiai alkotás totális művészet. Művészi eszközzé emeli a teljes látható világot. Eszközzé alacsonyítja a teljes látható világot. Tárgyként láttatja az emberi dimenziókat. A képre szánt test csak egy hordozó. A fotográfus szándékainak tartálya. A fotográfia véges. A fotó nem állítja meg az időt. Csak nem tud róla. A képnek nincs folyamatossága. A fotóművészet csak addig létezik, amíg a fény. De a sötétség valóság. A fotográfia kiüresíti a szándékot. A fotóművészet nem látja a hiányt. A fotóművészet tárgya nem az élő. A fotó zárvány. A fotó alanya túléli a fényképet. Csak a fotóművész marad örökre képekbe zárva

There is something else there. Always. No matter what and how I look, the view is never complete. There's always something I cannot see. Even if I create the view myself. Our image of the world is fragmented. We are only able to perceive part of all that surrounds us. And even that we can only perceive within certain limits. So, it is very important to me, perhaps the most important thing in the last four years, to choose the appropriate framework and system of relationships. I usually believe that this system is the process of wet collodion. This is one of the most sensitive and most unstable photographic processes that were ever invented. A procedure that is willing to work only within a strictly defined framework. If it happens to work at all, that is. It usually works. It depicts a world that I merely suspect. Or maybe that I merely feel. Although as a main rule, I do not shoot until I know exactly what I want to see and even express by the view, the resulting image is usually something different. Depiction by collodion is in fact creation. It technically dismisses spects of the view, since it is a monochrome process and only detects a narrow range of the visible spectrum, but this reduction actually reveals the unseen. The essence. Mostly. Although generally I do so, currently I am not looking for a connection. I no longer want to necessarily believe that there is an inner cohesion that holds my inner world together (at least) in my pictures. My pivot point is the technique of collodion. Which is variable and diverse, but for a positive image the sensitisation bath has a relatively narrow range of PH. PH 4.5. Mostly. Van ott valami más is. Mindig. Akármit és akárhogy nézek is, a látvány sosem teljes. Mindig van valami, amit nem látok, nem láthatok. Akkor sem, ha én magam hozom létre a látványt. A világról alkotott képünk töredék. Csak egy részét vagyunk képesek érzékelni mindannak, ami körülvesz minket. És azt is csak bizonyos keretek között. Szóval nagyon fontos, számomra az utóbbi négy évben talán a legfontosabb a megfelelő keret-, illetve viszonyrendszer kiválasztása. Többnyire azt szoktam hinni, hogy ez a rendszer a nedves kollódium. Az egyik legérzékenyebb és leginstabilabb fényképészeti eljárás, amit valaha is feltaláltak. Az az eljárás, ami csak szigorúan meghatározott keretek között hajlandó működni. Már ha egyáltalán működik éppen. Többnyire működik. Leképez egy olyan világot, amit csak sejtek. Vagy talán érzek. Habár főszabály szerint nem fényképezek addig, amíg nem tudom, pontosan mit is akarok látni, sőt: kifejezni a látvány által, a létrejövő kép többnyire valami más. A kollódium leképezése valójában teremtés. Bár technikailag elhagy átványelemeket, hiszen monokróm, és csak egy szűk tartományt érzékel a látható spektrumból, ez a redukálás valójában feltárja a nem láthatót. A lényeget. Többnyire. Bár többnyire igen, jelenleg éppen nem keresem az összefügést. Már nem akarom feltétlenül hinni, hogy van egy belső kohézió, ami összetartja (legalább) a képeimben megjelenő belső világomat. A biztos pont a kollódiumos technika. Ami változékony és sokféle ugyan, de pozitív képhez az érzékenyítő fürdő kémhatása elég szűk tartományban mozog. PH 4,5. Többnyire.

Fence. Barrier. Wall. Sometimes doors, other times windows, Covered by bars. Mesh wire. Barbed Wire. They sometimes fall, tear, crumble. We sometimes knock them down, tear them asunder, break them apart. And we build new ones: Bigger, stronger. Many more. Lest we should touch each other. Lest we should enter into physical reality. Kerítés. Korlát. Fal. Néha ajtók, néha ablakok. Rajtuk rácsok. Drótok. Szögesdrótok. Néha leomlanak, elszakadnak, összedőlnek. Néha lebontjuk, elszakítjuk, összetörjük. És építünk másikat. Nagyobbat, erősebbet, többet. Csak nehogy egymásba érjünk. Csak nehogy befogadjon minket a tér.