Photography is not the art of the moment.
A photograph is not a document of reality.
Every image is a lie.
Merely an illusion which we want to think is real.
Photography is an inorganic technology.
A photograph is inhumane.
Every image is dispassionate.
But it could be made a point of relationship between subjectivities.
Photography is a system of relationships.
A photograph is a relationship frozen into continuity.
No image exists in reality.
It’s an opportunity to render the relationship in the scene real.
It’s a dehumanised human relationship.
They who are in the photo do not exist.
There is no time to be human in the moment that’s frozen into an image.
Only the object of expression is fixed onto the image.
Photographic creation is total art.
The whole visible world is elevated into an artistic tool.
The whole visible world is degraded into a tool.
It makes human dimensions appear as an object.
The body meant for the image is nothing but a carrier.
A vessel for the photographer’s intentions.
Photography is finite.
A photograph does not stop time.
It does not know time.
Images have no continuity.
The art of photography exist only as long as the light does.
But darkness is real.
Photography empties intention.
Photography does not see absence.
The object of photography is not the living.
The photograph is a bubble.
The subject of the photo lives on without the image.
Only the photographer stays forever locked into the image.


A fotográfia nem a pillanat művészete.
A fotó nem a valóság dokumentuma.
Minden kép hazug.
Illúzió, amit valósnak akarunk tudni.
A fotográfia szervetlen technológia.
A fotó embertelen.
Minden kép szenvtelen.
De szubjektumok közti viszonyítási ponttá tehetjük.
A fotográfia viszonyrendszer.
A fotó folyamatossá rögzített viszonyítás.
Egyetlen kép sem valósan létező.
Lehetőség, hogy valósággá éreztessük a látványban rejtőző viszonyulást.
Dehumanizált emberi viszony.
Aki fényképen van, az nincs.
A látvánnyá fagyasztott pillanatban nincs idő embernek lenni.
Csak a kifejezés tárgya rögzül a képen.
A fotográfiai alkotás totális művészet.
Művészi eszközzé emeli a teljes látható világot.
Eszközzé alacsonyítja a teljes látható világot.
Tárgyként láttatja az emberi dimenziókat.
A képre szánt test csak egy hordozó.
A fotográfus szándékainak tartálya.
A fotográfia véges.
A fotó nem állítja meg az időt.
Csak nem tud róla.
A képnek nincs folyamatossága.
A fotóművészet csak addig létezik, amíg a fény.
De a sötétség valóság.
A fotográfia kiüresíti a szándékot.
A fotóművészet nem látja a hiányt.
A fotóművészet tárgya nem az élő.
A fotó zárvány.
A fotó alanya túléli a fényképet.
Csak a fotóművész marad örökre képekbe zárva