1. |
Nagy Zsuka
06:51
|
|||
Nagy Zsuka
a semmi algoritmusai
denevérek sipítanak
az égből, lógatják őket damilokon
az én sirályaim ők, bennem habzik a tenger.
az ablakban füstölök, -
nem tudom, hogy kellene élni,
hányok és vetek mindig. hányok másnapokon
és vetem a semmi magjait. köröttem a semmik
virágoznak, hatalmas evő nyelveikkel végig
nyaldossák a testemet…
ezek az érzések nem arra valók, hogy beteljesedjenek,
mondod – hát, akkor milyen érzések valóak arra –
azt akartam, hogy az életem alanya légy, ne a tárgya,
kell ennél nemesebb. de tárgy akarsz lenni,
mert te is mindenki vagy, én hittem azt, hogy az az egy
aki alanya akar lenni a vágyaimnak – be kell azt is látni,
ha téved a ember ha eltéved valakiben és a múlást is
meg kell szülni, mint a méhlepényt –
ó, hogy jöhet valaki ilyen távolról ilyen közel
fájdalomtest –korlátolt kicsi én, szeszélyes én –
identitás csomag, kicsi entitás –
az ének peregnek bennünk, mint cseresznyevirágzáskor hulló
szirmok - egy nőről akarok beszélni, látom, ahogy beleteszi a valót a fülébe,
egy férfiről, aki begombolja az ingjét és ráköp a tükörre, mert nő akar lenni -
hologram énjeink díszítenek –
már az utcán is magamban beszélek, és egyre többen beszélünk magunkban,
egyre több helyen. – a tekintetemből látszik, hogy magam vagyok,
a mozdulataimból olvasható vagyok –
ne nyúlj hozzám szépen, ha meg csúnyán nyúlsz akkor megöllek.
mennyi mindent nem tudunk egymásról, míg eljutunk egymásig
és aztán sem. – hová tűnnek az érzések, a gondolatok, amiket nem
osztunk meg? hová tűnnek a betűk, amiket kiradírozunk, szórja a graffitit–
az emberek nem egymást szeretik - én megmondtam-, csak a lehetőségeiket, a vágyaikat és az életet szeretik, vagy azt sem és mikor ez valahogy, valamilyen formában teljesül, akkor megállnak,hogy mafaszvan -most éppen nálad mafaszvan
és itt vagyok neked aszteroidának, becsapódás gyanús pulzáló fiziológia –
de a kétségbeesést is szépen kell csinálni és a baszásnak is legyen
romantikája – az őrületnek bája – anya mondta, kislányom, szépen
kell csinálni az életet és nekem szépen megbomlott az agyam, szépen
elkezdtem őszülni, szépen kiszületni a világból – kilőttem magam az űrbe,
hajó és szkafander nélkül – egy kvark vagyok, egy kicsi hullám –
szüretelem az égről a csillagokat –
és mióta saját pszichológusam van, furán nézek a velem szemben ülőkre,
a vonaton, a kocsmában, az étteremben a parkban a téren
és ha még egyszer le kell írnom, hogy üdvözlettel, úgy érzem, soha
többé nem fogok tudni elélvezni -
tudom, az élet egy borzalmas csoda a pusztulásig,
és hogy a szerelmet a szerelmen kívül kell keresni –
gyakran felmászok a tetőre nézni a csillagokat, és onanizálok, ahogy
a kosaras naplójában a fiú –
rombolás és hisztéria volt a szemében
pszichó-pikareszk -láng, támadás, végzet, idegenség,
és velünk már végképpen minden az atomkorban történt meg-
befelé robbanásaink közhelyek, unalmasak -
saját magam luciferje vagyok
és minden buziság egy gombostűfejnyi vonzás a vágylombikomban. én fejlesztettem tovább, mint a plutóniumból az atombombát, és most széthasít, szétrepeszt és felrobbant – és minden reggel leköpöm magam fogkrémmel, te is?
pszichoszomatikus vagyok, rozbajszentség,
valaki bennem elhajt minden kicsi magzatot
hogy ne szeressen a szív,
csak egyszer egy hónapban jelezze, mennyi minden
nincs, csak lehetne. – a semmi spermiumai -
megromlott szavak a spájzban
megromlott szívek a hűtőszobában –
ma megint téptem a teszkóban zacskót, és
a menühöz kértem táskát és műanyagdobozt
a legnehezebb a cigiről a piáról, a lustaságról és a
műanyagdobozokról leszokni.
nincs egyéni sorsom, csak kollektív bűntudatom
a égről szüretelem a csillagokat
ahelyett, hogy a testeden számolnám az anyajegyeket.
most már végképpen kidigitaliznak mindet a világból,
mindenki távol van mindenkitől, a protokoll és a félelem,
a megnemértés minket is eltolt, nem érdekel más semmi sem.
téged akartalak. nincs feljődéstörténetem, nincsenek
köznapjaim, nincsennek atomjaim se már.
csak denevérek sipítanak
az égből, lógatják őket damilokon
az én sirályaim ők, bennem habzik a tenger.
az ablakban füstölök,
nem tudom, hogy kellene élni,
hányok és vetek mindig. hányok másnapokon
és vetem a semmi magjait. köröttem a semmik
virágoznak, hatalmas evő nyelveikkel végig
nyaldossák a testemet.
|
||||
2. |
Nemes Z. Márió
15:42
|
|||
3. |
Barbara Friedman
18:25
|
|||
4. |
Gálos László
19:26
|
|||
5. |
Ayumi Toyabe
05:29
|
|||
6. |
Baján Simon Lázár
07:30
|
|||
7. |
Megyeri Barbara Ráchel
18:17
|
|||
8. |
Nagy Zopán
15:36
|
SkhyzoKhyno Studio Budapest, Hungary
Collaborative audiovisual publisher.
We curate experimental sound material made by artists not primarily active in
the realm of music but in other fields of art.
Our mission is to present the endless possibilities of integrating music into performative and fine arts.
... more
Streaming and Download help
If you like BÁBEL / Szubjektív Vol.2, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp