A Hero art hero at on album utolsó PROMPT c. trackje a Camouflage album újra és egybehangolva TH Anatol elektronikus tolmocsálosában,
Az album kiegészült még négy zenei egységgel, melyek TH Anatol önálló szerzeményei.

A Camouflage album meghallgatható:
skhyzokhynostudio.bandcamp.com/album/camouflage

TH Anatol:
th-anatol.com

Ars fictio az együttműkődésről:

TH Anatol személyes fikciója számunkra kizárólagosan virtuális konterporáció: konceptuális és spontán direkt szándéka nem titkoltan: a közzé és láthatóvá tétele szabad és minden anyagi és szellemi energiának, e pillanatban fokozott figyelemfelkeltés és motiváció azok számára akár, akik egyenlőre még csak tapogatják a kísérketi szándékok - megközelítések asztalán: az oda helyezett klasszikus művészeti jelzéseket, objekciókat, s azok számára is: akik már elmélyültebben járják ismérvét ezen szintetikus jelentést.
Az művek záloga ez tehát: e szándékkal közelíteni meg a „zenét”, s lehetőleg e módszer áltak fűzzük logikai és érzelmi kontextusba összművészeti értelemben.


A minimalista hangzás kísérleti tere nyitotta meg a számomra azt a helyet,
ami a a falon a képek közötti lélegzetvétel,
a fotón a nagy térbe vesző figura,
performansznál a mozdulatlanság,
életemben a tétlenség.
A lehetőség szabadsága, a befejezetlenség izgalma, a töredékesség teljessége, ami utat tör magának a keltett hangok között.
Megengedem az ürességnek hogy legyen.
Megengedem a csendnek, hogy legyen.
Mert a csend és üresség, nem a semmi.
A csend és üresség az origó, amihez viszonyítva jelenhet meg a valami.

A technikai elektronikus eszközökkel keltett minimalista hang tereimet nem tekintem a legtöbb esetben önálló alkotásnak, zenének.
Befogadó terek, melyeket sok esetben töltök meg vizuális munkáimmal, animációkkal, performansszal, szimbolikus mozgás prózával.
A hangot, mint a vizuális látomásoknak teret adó díszletet hozok létre, sok esetben ezért nem definiálom őket zenei művekként, hanem számomra fónikus elektronikus architektúrák.

A hang és a kép akkor is bennem van, amikor becsukom a szemem és kikapcsolok mindent magam körül.
Talán csak egy hallucináció, hogy lehet csend és lehet üresség.
A csend és üresség a remény, a temérdek audiovizuális információ között.
A semmire való törekvés, a művészi minimalizálás olyan morális mazochizmus, mellyel az alkotói önfegyelmet növelem, és olyan morális szadizmus, mellyel nem adok kielégítő válaszokat a befogadónak.
Talán a következő lépésem, hogy ne féljek majd a semmitől se.


A csend

Csend a semmitmondás tagadása.
Süket mindenki, csak a saját szavát hallja.
Csend ül a beesett szemgödrök várakozásában…
a chat ablak buborékjaiban...
az infúziós palack egyhangú csepegésében....
az elfekvők illemtudó korrektségében...
a „ma hogy tetszik lenni” diskurzus kínjában
az „osztály vigyázzban”.
A nagy hangzavarban mindenki csendes.
Csend egy ismerős kulcs csörrenése távolodásában...
A szavak lejáratták magukat, a beszéd nem szavahihető.
A szájpadlásra tapadt némaság szájkosara a csend.
Gyáva ember ajkán csend a beismerés...
csend a mellemből kicsurranó tej lecsöppenése…
kütyüijeink észrevételen pittyogása…
csend a kórtermi neon villódzása…
a frekvenciavihar, a hallókészülék sikításában...
csend ahogy a nyakba felkötött gipszelt férfikéz, egy női selyemsálban pihen.

Üvöltök a csendért!
Szót se érdemel, hogy kiabálunk.

Csendben hallgatom a kicsörgést….
ahogy tárcsázom meghalt barátom számát….

A csend, amire nincsen szó.

Syporca Whandal 2020. Budapest


The last PROMPT track of the Hero art hero at on is based on the Camouflage album. The remix track is in the electronic interpreter of TH Anatol,
The album was supplemented by four more music units, which are independent compositions by TH Anatol.

The Camouflage album can be listened to:
skhyzokhynostudio.bandcamp.com/album/camouflage

About TH Anatol:
th-anatol.com

Ars fiction of cooperation:

TH Anatol's personal fiction for us is exclusively a virtual corporation: his conceptual and spontaneous direct intention is not secret: to publish and make visible free and all material and spiritual energy, at this moment increased awareness and motivation even for those who are just groping for accompanying intentions - approaches on his desk: the classical artistic signs and objects placed there, and also for those who are already delving deeper into the criteria of this synthetic meaning.
The pledge of the works is therefore: to approach “music” with this intention, and to put this method in a logical and emotional context in an overall artistic sense.


The experimental space of minimalist sound opened the place for me to
which is the breathing between the pictures on the wall,
the figure in the photo takes up a lot of space,
stillness in performance,
idleness in my life.
The freedom of opportunity, the thrill of unfinishedness, the fullness of fragmentation that makes its way among the sounds it evokes.
I allow emptiness to be.
I allow silence to be.
Because silence and emptiness are nothing.
Silence and emptiness are the origins against which something can appear.

In most cases, I do not consider my minimalist sound spaces created by technical electronic devices to be independent works and music.
Inclusive spaces, which I fill in many cases with my visual works, animations, performance, symbolic movement prose.
I create sound as a setting that gives space to visual visions, which is why in many cases I don’t define them as musical works, but phonistic electronic architectures for me.

The sound and image is still inside me when I close my eyes and turn everything around me.
Maybe it’s just a hallucination that can be silence and can be emptiness.
Silence and emptiness are the hope, among the abundance of audiovisual information.
The pursuit of nothingness, artistic minimization is a moral masochism with which I increase creative self-discipline, and a moral sadism with which I do not give satisfactory answers to the recipient.
Maybe my next step is not to be afraid of anything.